3 éve küzdünk, mint disznó a jégen, próbáljuk megtalálni a hangunkat és azt eljuttatni, megszerettetni a közönséggel. Vettünk fel művház pincében, házi stúdióban, zenéltünk tehetségkutatón, Magashegyi, Idoru előtt, részeg, lelkes és népes hazai közönségnek, alvó pankoknak, pogózó tinilányoknak de még üres kocsmának is. A régi dobosunk Németországba igazolt, az újat idomítjuk, mi meg idomulunk, a két gitár meg kétféle képen van hangolva, csak, hogy könnyebb legyen a kommunikáció... Ilyenkor nem éhes az ember. Közben bpm-re állítjuk a nótákat, szétszedjük őket, segítséget kérünk, tanulunk és járjuk a klubokat, hogy a benzint fizessék ki és hadd zenéljünk. Nem vagyunk már tejfölösszájúak, tudjuk magunkról, hogy amit csinálunk az jó és jó irányba halad és reméljük idén már megolvad a jég a talpunk alatt, hogy ne lehessen kikerülni minket.

Mi dolgozunk érte.